A tejelő tehenek – mint minden emlős – a tárolt zsírszöveti tartalékok mobilizálására támaszkodnak a tejtermelés fenntartása és utódjaik táplálása érdekében. A szárazanyag-felvétel az ellés után fokozatosan növekszik, de a nagy tejtermelésű tehenek esetében ez nem elegendő a laktáció korai szakaszában felmerülő energiaigényük kielégítéséhez. Ezért a legtöbb tejelő tehén a szülés utáni időszakban negatív energiaegyensúlyban van, ami kedvezőtlenül hat az általános egészségi állapotukra és termelékenységükre.